Színes magyar filmdráma, 108 perc, 2008
író: Bartis Attila
forgatókönyvíró: Garaczi László
operatőr: Babos Tamás
producer: Bodzsár István
gyártásvezető: Pék Csaba
szereplő(k):
Udvaros Dorottya (Weér Rebeka)
Makranczi Zalán (Weér Andor)
Gryllus Dorka (Fehér Eszter)
Hernádi Judit (Jordán Éva)
Láng Annamária (Weér Judit)
Ujlaki Dénes (Taxis)
Gálffi László (Mentős)
Nagy Mari (Kurva)
Sok rossz véleményt olvastam erről a filmről, mielőtt megnéztem, de persze akadtak jók is, és meggyőzött, hogy Udvaros Dorottya a főszereplő. Nem nyerte el minden tekintetben a tetszésemet, de az emberek negatív hozzáállása ellenére úgy gondolom, egyszer érdemes megnézni, már csak azért is, mert ez egy kortárs, magyar alkotás, amit őrizni, mutogatni kell, mert kevés van belőle manapság.
Az film Weér Rebekáról szól, a valaha ünnepelt, gyönyörű színésznőről, aki már 15 éve ki sem mozdult lakásából, és egyetlen támasza fia, Andor. Szeretet és gyűlölet köti őket egymáshoz, a fiú írógépe mögé menekül, novellákban írja le fájdalmát. Ebbe a patthelyzetbe egyszer csak megérkezik a szerelem.
Rossz szokásom, hogy elolvasom a hozzászólásokat az adatlapok, videók alatt, mielőtt megnézném a filmet. Azért rossz, mert elveszem az élményt saját magamtól, és néha talán az önálló véleményalkotást is.
Az első mondat, amin elcsodálkoztam, hogy a színészek játéka nem hiteles. Hogy Udvaros Dorottya karaktere túljátszott, és Makranczi Zalán teljesen tehetségtelen a film alapján.
Aztán, hogy a vágás vontatott. Miért, ki mondja meg, milyennek kell lennie?
A legtöbb negatív hozzászólást Alföldi, és az ő rendezési stílusa kapta. Hogy "művészkedése" abban nyilvánul meg, hogy indokolatlan meztelen jelenetekkel tűzdeli meg filmjeit, és hogy az alkotásai betegek, durvák.
Szóval akkor a filmről.
Vágás. Mi is volt a baj a vágással? Vontatott? Nekem kifejezetten tetszett, hogy nincsen össze-vissza vagdalva a filmszalag, nagyon hiányzik a mai filmekből a "lassú" vágás. Szóval abban nem találtam problémát. Szép képek voltak benne, főleg az elején, és a visszaemlékezésekben. A vágásnak az érzelmeket kell tükröznie amellett, hogy olyan szögből mutatja a dolgokat, ahonnan azok a legérdekesebb, ahonnan megfognak. Szerintem ez sikerült. Az elején, mikor Andor a vonaton van lassabb, de érezhető a szorongás és a szabadságvágy, és mikor Weér Rebeka elrohan a színházból, a fia pedig utána, meg van a feszültség, a düh és a fájdalom.
A színészek nem voltak hitelesek? Vagyis hogy Udvaros Dorottya játéka nem hiteles? Hogy túljátszott a karaktere? Szerintem nem volt sok (talán néhol még kicsit kevés is, furcsa...). Én éreztem benne a személyes kötődést (édesanyja, Dévay Camilla életében is voltak hasonló momentumok), ami nyilván sokat adott hozzá. Néhol nem volt elég feszültség, ahol pedig szerintem kellett volna, hogy legyen, de talán csak azért éreztem így, mert én is, mint sokan mások, az amerikai alkotásokhoz vagyok szokva. Hozzászokunk az amerikai filmekhez, és a sajátjainkat már nem tudjuk élvezni... Nagy átok ez.
Makranczi Zalán ebben a műben tényleg nem mutatta meg tehetségét, de más filmjét még nem láttam, így nem alkothatok kerek véleményt róla. Tény, hogy játéka hagy kivetni valót maga után, de semmivel sem rosszabb, mint a külföldi átlagszínészek.
Azt sem gondolnám, hogy Alföldi rendezési stílusa durva. Voltak benne képek, amiket kicsit erősnek éreztem, igen. De talán kellettek bele, nem? Nem láttam még Alföldi filmet ezelőtt, de most megnézek majd egy párat, hogy legyen összehasonlítási alapom. A legnagyobb ellenszenvet kiváltó jelenet, "amelyben Udvaros Dorottya partnerével, egy akkor 12 éves kisfiúval masszíroztatta magát igen intim helyeken", egyáltalán nem volt annyira sokkoló, mint ezek után vártam. Pár perces snitt volt, igaz nem sok funkciója volt a filmben, csupán egy újabb eszköz volt arra, hogy anya és fia egymásrautaltságát, abszurd, már-már ijesztő szimbiózisát érzékeltesse. Nem hiszem, hogy okos dolog emiatt földbe tiporni a mai magyar filmgyártás egyik legismertebb alakját, és semmibe venni munkásságát.
Egyetlen dologgal volt gondom, az pedig az, hogy nem éreztem igazán a dolgok súlyát a filmben, nem találtam elég drámainak, holott mindenki telisírta a billentyűzetet, hogy ez ilyen durva meg olyan durva film. Megrázó, igen. De én, aki köztudottan mindenen elbőgi magát, egy könnycseppet nem ejtettem. Persze talán ezen inkább gondolkodni kell, kattog is az agyam.
A film alapjául szolgáló könyvet nem ismerem, ezért talán sok mindent nem úgy látok, mint akik elolvasták, de mint önálló alkotás, ez a véleményem róla.
Talán ha kicsit későbbre hagyom, vagy nem olvasom el előre a kritikákat, más szemszögből látnám. Le kellene szoknom róla, hogy mindent elolvasok az adott műről, mielőtt megnézem, saját magamat fosztom meg a katarzistól...
Az idősebbeknek ajánlom, de egyszer mindenkinek érdemes megnéznie, már csak azért is mert ez egy kortárs, magyar alkotás, ami igen ritka, hogy valóban magyarosra sikerül, őriznünk kell hát, nem ócsárolni.
Port adatlap
