Büszkeség és balítélet

Jane Austen romantikus regényei sok rendezőt ihlettek meg az évek során, és talán a leghíresebb adaptáció az 1995-ös Büszkeség és balítélet című alkotás. Ezek alapján készült el 2005-ben a másik változat is, ami-megmondom őszintén-nem igazán nyerte el a tetszésemet.
A történet a Bennet család művelt és csinos lányáról, Elizabethről és az ő lassan kibontakozó majd beteljesedő szerelméről szól, mindeközben pedig betekintést nyerhetünk két társadalmi kör, de főleg a Bennet család szegényesebb, de becsületes és erkölcsös környezetének életébe.
A legnagyobb különbség talán a két film hosszában rejlik, hiszen az 1. hat részből áll, és összesen 312 perc, míg a másik csak 127, kevesebb mint feleannyi.
Ezen kívül az előző sokkal hitelesebben rajzolja meg a kor szellemét, az akkori emberek életvitelét, gondolkodásmódját, öltözködési szokásait, és a társasághoz való viszonyukat, de főként, hűen visszaadja a könyv hangulatát, ezzel szemben a 2. szépen leírja a történetet, viszont nem állja meg a helyét az 1. feldolgozásaként, maximum egy, a regény alapján készült romantikus filmként.
Most külön-külön beszélnék mindkettőről.


1.

színes, magyarul beszélő, angol tévéfilmsorozat, 1995   

rendező: Simon Langton

író: Jane Austen

forgatókönyvíró: Andrew Davies

zeneszerző: John Kenway

operatőr: Carl Davis

szereplő(k): 

Colin Firth (Fitzwilliam Darcy)

Jennifer Ehle (Elizabeth Bennet)

Barbara Leigh-Hunt (Lady Catherine de Bourgh)

Alison Steadman (Mrs. Bennet)

Crispin Bonham-Carter (Mr. Bingley)

Anna Chamcellor (Miss Bingley)

Susannah Harker (Jane Bennet)

Benjamin Whitrow (Mr. Bennet)
Julia Sawalha (Lydia Bennet)

Talán ez volt az első nem magyar rendezésű film, amit láttam. Egyből a kedvencemmé nőtte ki magát, megnéztem újra és újra, mind a hat részt, nem zavart, hogy ez egész napos program volt. Hogy mi fogott meg benne? Magam sem tudom megmagyarázni, hiszen 8 évesen még én sem olvastam Jane Austen-t és nem érdeklődtem a férfiak után annyira, hogy Colin Firth vizes inge lázba hozzon.

Filmadaptációt készíteni egy világhírű regény alapján, nem egyszerű feladat. De valamit nagyon tudhatott, Simon Langton és Andrew Davis, mert a film zseniális lett. Kell hozzá persze a jó alapanyag, amit itt az írónő biztosított is, de a legtöbb könyvadaptáció nem arat ekkora sikert. Általában a könyv után a film élvezhetetlenül pocsék, itt mégsem helyettesítik vagy érvénytelenítik/hiteltelenítik egymást.

Hű a könyvhöz, hű a korhoz, hitelesek a szereplők, az érzelmek. A színészek játéka magával ragad, a látványvilág lenyűgöz, elég pár rövid jelenet, és te is ott vagy a bálban, táncolsz, nevetsz, aztán megdöbbensz, és sírsz a szereplőkkel együtt.

Colin Firth és Jennifer Ehle. Két fiatal, tehetséges színész. Egyiknek meghozta a sikert, Firthnél filmszerepek serege következett, majd 2010-ben lovaggá ütötték a Király beszédében nyújtott alakításáért, a másiknak, Ehlenek ez volt élete első, és leghíresebb filmje, és ugyan utána sem tűnt el, és számos jó filmben mutatta, mutatja meg magát, nem sikerült ennél nagyobbat alakítania (legalábbis számomra sajnos nem). Pedig megérdemelte volna a sikert, hiszen elsőfilmesként ilyen jól visszaadni a karaktert, nem kis teljesítmény.

Ki kell, hogy emeljem még Alison Steadman-t és Barbara Leigh-Hunt-ot, akik szintén mindent kihoztak szerepükből. Ahogy Mrs.Bennet repülősóért kiált, vagy ahogy hol szidja, hol dicséri férjét, és Lady Catherine de Bourgh látogatása a Bennet családnál mind-mind felejthetetlen jelenetek.

Nem elhanyagolható a zene sem, egyszerűen gyönyörű. Tökéletesen illeszkedik a filmbe, fülbemászó, tipikusan az a filmzene, amit ezer közül is felismer az ember.

Talán legtöbben kedvencükként a "Lake Scene"-t (Tó jelenet) tartják számon, amelyben Mr.Darcy egyszál csuronvizes ingben jelenik meg a vásznon, zavarba hozva ezzel Elizabethet. Nos, én jobban kedvelem Lizzie első lánykérés utáni kirohanását, de akkor a többiek kedvéért lássuk Firth nagy jelenetét: 

Port adatlap

2.
színes, magyarul beszélő, angol romantikus dráma, 127 perc, 2005 

rendező: Joe Wright
író: Jane Austen
forgatókönyvíró: Deborah Moggach                                    
operatőr: Roman Osin
zene: Dario Marianelli
producer: Tim Bevan, Eric Fellner, Paul Webster
vágó: Paul Tothill

szereplő(k): 
Keira Knightley (Elizabeth Bennet)
Matthew MacFadyen (Mr. Darcy)
Brenda Blethyn (Mrs. Bennet)
Donald Sutherland (Mr. Bennet)
Talulah Riley (Mary Bennet)
Judi Dench (Lady Catherine de Bourg)
Jena Malone (Lydia)
Rosamund Pike (Jane Bennet)
Carey Mulligan (Kitty)
Claudie Blakley (Charlotte Lucas)
Simon Woods (Mr. Bingley)
Kelly Reilly (Caroline)
Tom Hollander (Mr. Collins)

Sajnos ez a film számomra az első árnyékában maradt, pedig még filmadaptációnak nem is rossz, hiszen viszonylag hű a könyvhöz is, a korhoz is, de valamiért belém égtek az 1995-ös változat szereplői, és igencsak nehezemre esett elvonatkoztatni tőlük.
Joe Wright első komoly filmje volt, ehhez képest egészen kitett magáért, ezt nem lehet elvitatni tőle, sok zseniális húzása volt a rendezéskor, és az operatőr is igencsak tehetséges.
Az azonban, ahogyan a kor társadalmát megrajzolták és bemutatták, sehogyan sem akar lenyűgözni. Persze, szerették volna, ha megvan a különbség a két társadalmi csoport között, de valahogyan sajnos ezt túlzásba vitték, és kicsit a történet és a karakterek rovására is ment...
Keira Knightley, feltörekvő fiatal angol színésznő egész jól vette az akadályt, élvezhető a játéka, beleéli magát, de a Bennet családon ezesetben ez sajnos nem segít. A karakterek csak néha, egy-egy jelenetben hitelesek igazán, és a Lydia-t és Kitty-t alakító két lány sokat ront a helyzetükön.
A Mr.Darcy-t alakító Matthiew MacFadyen minden, csak nem sármos, olyan, mint egy szomorú kiskutya, nem képviseli azt a tekintélyt, eleganciát és belső vívódást, amit a könyvbeli és a tévésorozatbeli Mr.Darcy igen.
A zene viszont itt is jó volt, habár annyira nem, mint az előzőnél, de mindenképpen említésre méltó.
Szívesen az égbe dicsérném ezt az alkotást is, de nem tehetem, mert az igazság az, hogy kár volt a beleölt pénzért, időért és energiáért. A közönségnek be kellene érnie a tíz évvel korábbi alkotással, abban jóval kevesebb hiba van.

Port adatlap

Végezetül hasonlítsunk össze két aprócska jelenetet. Itt van két kép a két filmből, mindkettő az egyik bál jelenetből. Magukért beszélnek:

1995 (Elnézést a minőségért.)
Colin Firth és Jennifer Ehle

2005

Matthiew MacFadyen és Keira Knightley