Nem vagyunk angyalok

magyar tévéjáték, 93 perc, 1966 

rendező: Rényi Tamás

forgatókönyvíró: Fehér Klára, Szenes Iván

zeneszerző: Nádas Gábor

operatőr: Mezei István

dramaturg: Lehel Judit

szereplő(k): 

Domján Edit (Vera)

Bilicsi Tivadar (Joó Ferenc)

Kiss Manyi (Sziliné)

Némethy Attila (ifj. András György)

Márkus László (id. András György)

Máthé Erzsi

Báró Anna

Kaló Flórián

Gondoltam, magyar filmmel indítok, annál is inkább, mert ezt a filmet csak pár napja láttam, és pozitív benyomást keltett bennem. 

A Nem vagyunk angyalok már első ránézésre is jó filmnek tűnik, zseniális szereposztás, kiváló rendező, forgatókönyv írók, ésatöbbi. 

De a sok hasonlóan jónak tűnő filmmel ellentétben ez nem okoz csalódást, sőt.

A mai filmekkel ellentétben egy teljesen hétköznapi történetet mesél el úgy, hogy nem mond róla se többet, se kevesebbet, mégis érdekes, míg 2012 amerikai filmjei mind elképesztő fantáziabirodalmakról szólnak, tele tündérekkel vagy éppen legyőzhetetlen szörnyekkel, amiből általában valami értékelhetetlen katyvasz keletkezik.A történet teljesen hétköznapi, adott egy egyedül élő nagymama, és egy fiatal házaspár, akik épp második gyermeküket várják, de eközben karrierjüket is építgetni kívánják, és egy rosszcsont kisfiú, aki nem éppen a legjobb tanuló. A nagymama beköltözik, és itt meg is oldódhatna minden, de mint azt mindenki jól tudja, anyós a háznál nem mindig kincs, habár szegény tényleg csak segíteni szeretne. Kezdődnek hát a bonyodalmak.

Természetesen fekete-fehér film, Rényi Tamás jellegzetes atmoszférájával. Úgy érzi az ember, mintha tőle pár milliméternyire történnének az események, mintha megérinthetné a vásznat ujjaival, és átcsusszanhatna az övétől szinte semmiben sem különböző világba.

Mindez fűszerezve Szenes Iván dalaival, és a színészek zseniális játékával, tényleg egy lenyűgöző alkotás. Kiss Manyi szokásához híven remekül alakít, szinte vágyik rá az ember, hogy ilyen nagymamája legyen, Bilicsi Tivadar lenyűgözően énekel. Márkus László egyszerűen bohóc, hiszen anélkül nevettet, hogy bármi szerencsétlen, nevetséges dolgot cselekedne (helyzetkomikum), ami a mai filmekre nem jellemző. Ez természetesen a rendező érdeme is, de ha nem talál olyan színészt, aki képes véghezvinni az elképzeléseit, megbukott volna.

A filmmel kapcsolatos egyetlen negatívum talán a sebesség, nekem legalábbis a Rényi filmeknél ezt volt a legnehezebb megszoknom. Időt hagy a történet, az érzelmek kibontakozására, ami ha belegondolunk, igazából jó. Kár, hogy elszoktunk tőle... De most majd visszaszokunk.

Sajnálatos módon ma már ritkán találkozunk hasonló stílusú filmekkel, így tartozom egy köszönettel az M2-nem, amiért elővette és leporolta. 

Tipikusan olyan film, amit bárkinek ajánlhatunk, élvezni fogja, kivéve, ha kinevelték belőle a Disney rajzfilmekkel. Akkor viszont sajnos rossz hírem van: Az ügy menthetetlen...

Port adatlap